A mai napom kábé végig Deadmau5 zenehallgatással telt, és totál kussban ültem végig a nyolc órát. Az oka persze mi más lenne, mint egy csaj, konkrétan akivel tegnap ismét összefutottam, és rájöttem, hogy még mindig kibaszott jól néz ki, és valahogy egészen jól megtaláljuk a közös hangot. Negatívum, hogy ő is kibaszott makacs és önfejű és időhiányos, akárcsak én, valamint, ami még nagyobb gáz, hogy tud a barátnőmről, amit sajnos nem tudok letagadni előtte. Innentől minden bók a visszájára sül el, és egyszerűen nem tudok mit tenni. Perpill azt érzem, hogy belé rohadtul tudnék szerelmes lenni, és mind kinézetben, mind intellektusban szolgáltatná azt, amire szükségem lenne. Viszont nem vagyok benne biztos, hogy összejönne-e a dolog... szóval marad a szaros állóvíz, amit már egyre inkább rühellek, de viszont azt is érzem, hogyha barátnő offolva van, akkor ittmaradok kibaszott egyedül, minden nélkül. Ezt egyáltalán nem akarom, mert sajnos elég hajlamos vagyok arra, hogy beleesem az önsajnálat mérföldmély kútjába, aztán nézhetem magam a depressziós tükörben, és ez sejtésem szerint kihatással van az amúgy egyáltalán nem rossz énképemre is. Szóval itt a nagy kérdés mit tegyek. Van egy sejtésem, egy tervem, de egyrészt ezt ide nem írom le, másrészt pedig az sem biztos, hogy összejön. Egyedül bizakodni tudok, hogy lesz ez még jobb is, és a leendő vizsgáimat nem baszom el a picsogásommal, és a dekoncentráltságommal.