DEFCON 1

szoval van a fiu meg a lany ahogy az szokott lenni. egyik nagyon komoly deklaraltan monogam parkapcsolat, meg a masik is. mindenfaszom, de a buli vegibe egymas nyakaba kotnek ki, sebaj, a ribanckodast, meg az elvtelenseget megszoktuk, en mar megszoktam, hogy mindenki csaj fujjol, és ugyan dehogy csalja meg a masikat, aztan meg ha isznak kettot, a joég sem allitja meg oket, mindekozben meg én vagyok a budos fasz, aki a csaját csalja. Nem is ez a lenyeg, aztan masnap csaj picsog, hogy jajj szegeny pasija, nem is sejti, hogy a baratno a ribanc mivoltat bizony nem tudja kiolni, jajj jajj. jon a masik baratno, aki engem ker meg, h en is vigasztaljam, mert olyan joban vagyunk (marmint a masik csajjal). mondom ő is érzi, hogy szar ment a levesbe, érezze is magat szarul, ha mar ekkora volt a megcsalas ellenessege. Erre a csaj (vigasztalos) elkezd osztani egy ilyennel, hogy ez igazabol tok termeszetes, mert hiaba van egy valakije, ez egy olyan lekuzdhetetlen vonzalom (az, OMG, ha ilyen elbaszott izlese van, meg is erdemli), de ő ezt megállta, és ez volt a huseg probaja valojaban, és hogy milyen hosiesen helytallt (persze, a ruhan at petting oké, csok nelkul, ocsém bazmeg, nalam is, de akkor ne tereljen le minden szar dumaval amugy), és nem is csinalt semmi rosszat. nem akartam visszakerdezni, hogy ennyi hulyeseget te honnan a jo picsábol veszel, illetve komolyan gondolod-e, ugyhogy inkabb hagytam a faszba az egeszet. az egesz vilag menthetetlenul hulye és ketszinu.

asszem ez tegnap este vitte a primet:

"Konditeremben edzes kozben meg lehet hizni, mert az nem mozgas" 

ok-okozati osszefugges, tényfeltaras. odabasz. 

Félelmetes h elvileg idosebb korabban ero emberek mennyire az agyi fejletlenseg elso fokain allnak. Vilagnagy cimborasagokat kepes az megfektetni, ha egy barati cseveges kozben és azt merem mondani valaki tuncimunci szupcsi szorakozohelyére, hogy azert nem akkora királyság. Ezek utan borul minden, hiszen faszom se fog ezek utan meg egyszer meggondolatlanul mondani barmit, azaz az oszintesegnek annyi, hiszen ki tudja, mikor picsog megint be. Ez ugyanaz, mintha csinalsz valami hulyeseget, és az a valasz jon rá hogy "semmi baj, nem baj, de máskor ne". Na bazmeg, akkor ezt levezetve, ha nem baj, akkor máskor miért ne? Igenis baj, csak egyszeruen itt hozzá vagyunk szokva, hogy nem merjuk a masiknak megmondani, hogy elbasztad, ez van, megtanultad, hogy ezt és igy nem. Nem, inkabb sunyulunk, aztan egyszer majd kijon. Ennyit mára az oszinte emberi kapcsolatokrol.

azért az is kurva jo, hogy egy urologustol kell megtudnom, hogy apam gyomorrákja utani egyenes agu kovetkezmeny az, hogy lehetoleg ne fogyasszak 1) kávét, 2) töményet, 3) csiposet 4) meg talan cigit, mert hamarabb ki fogok fingani, mint várhato. Errol eddig a budos faszert nem beszelt senki? Vagy nekem kene alapbol tudnom, és én vagyok kurvahulye? 

egy kicsit rég nem irtam, helyesen latjatok, sajnos az idohiany vett el kicsit innen. Mondjuk mostanaban valamennyire rendbe is pakoltam magam, ha lehet ezt így mondani... mindenesetre a korabban emlegetett problemak nem tuntek el, csak talan kicsit sidewaysre kerultek. amin mostanaban rohogok, hogy nemely csajnak akkor segge van (immar folyamatos jelleggel), mintha egy jobb rakétahordozo szerepet akarna atvenni. az a legszomorubb az egeszben, hogy amugy még tok jol is nez ki, szep az arca, erre egy ilyen bassza el az osszkepet. a masik kedvencem, amikor a hasa nagyobb, mint a melle. nem tudom, perpill en is kicsit itthagytam magam a karacsonyi idoszak miatt, de azert ezt én tulzasnak erzem. persze aki ennyire leszarja, az így jart, nekem kurvara nyolc, csak egy ido utan feltunik, hogy ezt ok teljesen normalisnak erzik, és nem zavarja oket (vagy zavarja, csak nem tudjak hogyan eltunteni? ezt azert nehezen hiszem 2009ben az internet korában. persze amig a neten olyan baromsagokat is irogatnak h csokidieta, meg ilyenek, addig csodalkozom en barmin is?) 

Koncentralni kéne, mert tanulás van, de baszottul nem megy. Igazabol ha ugy nezzuk semmilyen szempontbol nem vagyok kielégitve, szex kozben mas nokre gondolok, a munkahelyemen sem a maslow-piramis szerint megy a jatek, és rohadtul faszkivan az egesszel. Kozben az is kijott, hogy mar most tudom, hogy tisztan a penzbol nem fogok az evben kijonni, az is mipöcs... és egyszeruen a hatter baszottul nincs meg semmihez. Szoval most ugy fest a jatek, hogy vagy én megteremtem magamnak, vagy nyivákban fog az egesz hatralevo ido telni. Az egy dolog, hogy szeretnek nőt, meg elismert melot, meg ilyesmi, de vágyakozastol meg senkinek nem lett semmije, max elbaszott kedve. Szoval. Megmutatom én ennek a ruhes mindenségnek (és ezt vehetitek év eleji igéretnek is), hogy bazmeg, van itt kraft. A kurva életbe.

Azon túl, hogy a karácsony egy büdös fos volt, és semmi értelmét nem láttam idén sem, arra jöttem rá, hogy egy kicsit számot kéne vetnem. Szóval három csajra sikerült kivetnem a hálómat, és megszákolni őket... az előzetesen eltervezetthez képest gyenge szám, amúgy viszont emelkedő tendencia mindenképp, még ha csak eggyel is. Azt hiszem, jövőre kicsit komolyabban kéne venni a dolgot, hiszen szép dolog a röghöskötöttség, a hűség, meg anyámkínja, de ahhoz kéne egy erre méltó csaj is. Aki pedig nincs. Más kérdés, hogy túlontúl paranoiás, illetve bizalmatlan vagyok, de azért bízom abban, hogy mindezek mellett lesz olyan valaki, aki mindezen kritériumokat teljesíti. Amíg pedig nem... nos, addig fennmarad ez az állapot. A jövő évet próbálom arra kiterjeszteni, hogy ez a szám egy gyönyörűszép ötös legyen... ami pedig egyáltalán nem lehetetlen. Ja, és hozzátartozik, hogy jelen pillanatban minden idei, eddig játszó projectem valahogy lezárásra került, tehát ezek teljesen új szereplők lesznek, teljesen új játéktéren. 2009 jön bazmeg.

Az utóbbi időben legalább öt olyan sms-t vagy üzenetet elszórtam, melyben boldog szülinapot kívántam embereknek, elég kedvesen ráadásul, és a válasz pedig egyenlő volt a nullával. Nem értem, hogy miért olyan nehéz erre bármit is reagálni... Lehet, hogy szűkebb tágabb baráti-haveri köröm nem olyan széles, vagy bunkó paraszt vagyok amúgy, vagy akármi, de én ha kapok egy ilyet, akárkitől is jött, megköszönöm, mindentől függetlenül. Úgy látszik, hogy mindemellett az emberek simán megtehetik hogy leszarják ezt (elegük van belőlem? nem érdeklem őket ennyire sem? ezeregyszáz köszöntést kaptak, és az enyém már csak unalmas? nem tudom), és én nem tudom hová rakni... Ha mást nem, tennék illedelmességből... Mondjuk ettől függetlenül jövőre ugyanúgy meg fogják kapni... akár tetszik, akár nem. 

Szex =/= érzelmek. Nyilvánvaló, de akárhányszor van valami, mindig beleélem magam, olyan szinten, hogy a birtoklási vágy elönt. Még ha deklaráltan nem is lesz semmi, és csak only for joy megy a dolog, akkor is képes vagyok ezen befordulni, hogy dehátakkor-háthamégis-stb, mikor adott esetben én is tudom jól, hogy ennek kurvára se jövője, se semmije. Miért nem tudom azt megtanulni elfogadni, hogy jó volt, ami volt, ezzel már bőven nyertem, DE itt a vége, és ha továbbviszem ezt a fonalat, akkor a legmagasabb pontján tetőző grafikon csak lefelé fog gördülni, és elbaszom ami idáig lett. Egy szemléletváltásra lenne szükségem ahhoz, hogy totálisan ki tudjam élvezni ezeket a dolgokat, mert ha folyton csak magamat rágom, nem azt mondom, hogy nem lesz több (mert lesz, ez látszik), de a saját örömömet baszom csak el ezzel.

 Megalázlak és eláslak, pont mint a Pándy

Apád helyett leszek annyira, akár Al Bundy

Légyszíves értesíts, hogy mi  történt másnap reggel, miután elolvastad ezt a levelet. 

Őrangyalok

Küldd el ezt az üzenetet ugyanazon a napon, amikor elolvasod. Lehet, hogy nevetségesen hangzik, de időben van. Hiszünk benne, hogy valami történik. Angyalok léteznek, de néha nincsenek szárnyaik, és úgy hívjuk őket, hogy barátok. Te is egy vagy közülük.

Valami jó fog történni Veled és a barátaiddal.

Holnap délelőtt 11: 50-kor valaki mond Neked valamit, amire vársz.

Légyszíves ne szakítsd meg a láncot, küldd el legalább 7 barátodnak.

Nem aludtam már napok óta. Szürkeség van a szememen, az agyamon, éhes vagyok, és kavarog minden. A mindennapos hőhullámok már csak visszatérő elemei annak a kakofonikus, minden érzékszervre kiható kavalkádnak, amiben minden egyes percben részem van. Őrület kezd eluralkodni rajtam, hiszen nem tudom mikor jutok oda, hogy nyugovóra hajtsam a fejem. 

Talán holnap 11 óra 50-kor azt mondja valaki, hogy alhatsz végre? Vagy egy meghúzott ravasz, kirúgott szék, elhagyott hídkorlát lesz az, amire várok? Mire várok? Elküldhetem hét barátomnak? Hisz időben van. Nekem sincsen szárnyam, de legalább repülni tudok. Hiszen a végén mindenki ugyanúgy vérzik. 

Értesítsetek másnap, másnaposan. Talán mire felébredek, az egész történet elfelejtődik, és egy normális életben kelek fel, egy milánói sales rep bőrében? Kötve hiszem, hisz a kötés, ami akár sima, akár fordított… a picsába az egésszel. Ha megszakítom is a láncot, ott a biztonsági szelep. És tudjuk mi történik, ha rágyújtunk egy cigire ilyenkor.

Annyira durva, hogy a hely ahol dolgozom, töltve van csajokkal, ráadásul nagy részben jó csajokkal. Éppen ezért mocskosul kiábrándító, hogy amikor lemegyünk valahová bulizni, előjön belőlük mindegyikből a ribanc. Nagyon minden, hogy van pasija, nincs pasija, esetleg fél órával korábban előadta halálkomoly arccal, hogy neki minden komoly kapcsolata van - a gyengébb az az, amikor ötpercenként más nyakában, a durvább, amikor ötpercenként más szájában lóg. És ez csak a sorrend kérdése. Nevetséges.

Mielőtt jönne az okoskodás, hogy biztos csak azért verem a nyálam, mert nekem nem jut - dehogyisnem baszkikám, még nekem kell szortírozni. De ettől függetlenül siralmas, hogy amit idebent előadnak, meg a női nem nagy tiszteletére való elvárás, etcetera, az ott két pia után hogy a semmibe vész.

Ismerjük a mondást a világ dicsőségéről, nem...?

ahol a szerkesztő megrázza magát, és bár nem feledi az előző két postot, úgy dönt, hogy immár elég a picsogásból, és ír valami értelmesebbről is - de nem most!

Sorry mindenkitől, aki a régi énemhez hív postokat vár tőlem, de most megint egy olyan időszakomban vagyok, hogy szeretnék valakit, és ezen felül annyira nem érdekel más. A durva az, hogy van valaki, aki ezt a feltétel-rendszert teljesíteni tudná... de mindamellett, hogy hat évvel idősebb, még pasija is van. Egyszerűen azt érzem, most, így egy év ismeretség után, hogy ő lenne a tökéletes nő számomra, mert gyönyörű, csodálatos, belsőkben kábé ugyanazt képviseli, mint én (hellyel-közzel)... és valahogy már az első perctől annyira megfogott, hogy sodrófával kell magamat levakarni róla, ha nem vigyázok. Sajnos azt már rég egyértelművé tette, hogy ő megtalálta az igazit... és nem tudom miben bizakodom, ha tehetem ezt egyáltalán... de annyi biztos, hogyha egyszer megtalálom a tökéletes nőt, azt ilyenre szeretném mint ő... és így pedig felé marad a szeretet. Fura az ilyesmi, és lehet, hogy hülye dolog is, de ő az akiért így kábé mindent... mert ezt amit beleadok, valahol viszont is érzem... és ez az, ami igazán nem mindegy.

A mai napom kábé végig Deadmau5 zenehallgatással telt, és totál kussban ültem végig a nyolc órát. Az oka persze mi más lenne, mint egy csaj, konkrétan akivel tegnap ismét összefutottam, és rájöttem, hogy még mindig kibaszott jól néz ki, és valahogy egészen jól megtaláljuk a közös hangot. Negatívum, hogy ő is kibaszott makacs és önfejű és időhiányos, akárcsak én, valamint, ami még nagyobb gáz, hogy tud a barátnőmről, amit sajnos nem tudok letagadni előtte. Innentől minden bók a visszájára sül el, és egyszerűen nem tudok mit tenni. Perpill azt érzem, hogy belé rohadtul tudnék szerelmes lenni, és mind kinézetben, mind intellektusban szolgáltatná azt, amire szükségem lenne. Viszont nem vagyok benne biztos, hogy összejönne-e a dolog... szóval marad a szaros állóvíz, amit már egyre inkább rühellek, de viszont azt is érzem, hogyha barátnő offolva van, akkor ittmaradok kibaszott egyedül, minden nélkül. Ezt egyáltalán nem akarom, mert sajnos elég hajlamos vagyok arra, hogy beleesem az önsajnálat mérföldmély kútjába, aztán nézhetem magam a depressziós tükörben, és ez sejtésem szerint kihatással van az amúgy egyáltalán nem rossz énképemre is. Szóval itt a nagy kérdés mit tegyek. Van egy sejtésem, egy tervem, de egyrészt ezt ide nem írom le, másrészt pedig az sem biztos, hogy összejön. Egyedül bizakodni tudok, hogy lesz ez még jobb is, és a leendő vizsgáimat nem baszom el a picsogásommal, és a dekoncentráltságommal.

"Nem tudom már, mi járt akkor a fejemben, de annyi biztos, hogy nem lettél volna a helyemben..."

Ezt jó esetben senki sem olvassa. Ha mégis, ő jó esetben nem ismer engem. Ha mégis, akkor szopó van.

Ezt tudnám talán manifesztónak megtenni, hiszen van már egy két hely ezen kívül a neten, ahol publikálok, és azt hiszem, azokat olvassák is néhányan. Nem volt ez mindig így, emlékszem még azokra a szép időkre, amikor azt írtam le, amit akartam. Nem így van ez most, mert megnézi a munkatársad, a csajod, főnököd, ellenséged, mindenki. Így nem lehet szívből írni. Vagy őszinte vagy, vagy szeretnek, sajnos, ez az igazság.

Namármost, mi van akkor, ha én szeretetre is vágyom, és őszinteségre is. Ez, amit most olvasol, ha idáig eljutottál. Ami eszembe jut, a szívemet nyomja, az ide kerül, cenzúrázatlanul. Ha már valaki kommentel, akinek nem én mutatom meg, az jó. Szevasztok.